Leválás fájdalma, szabadság öröme – egy szőnyegre rajzolt útkeresés 

Szomatodráma nap élménybeszámoló 

Amikor a mandula nemcsak begyullad, hanem mesél is 

Indirának, aki az Indi megszólítást szereti, már régóta ismerős a visszatérő mandulagyulladás. Hol erősebben, hol gyengébben, de mindig ott van a feszültség. Erre szeretne ránézni  

Az életében mostanában sok a belső feszültség. Új barátait akikkel végre fél szavakból is megértik egymást nem volt könnyű megtalálni. Sok mindenben előre lépett már, szereti a spiri dolgokat, de eddig nem igazán merte felvállalni. Mostanra elfogadta, hogy  ha  másoknak nem egyezik a véleménye az övével,  nem kell a sajátját rejtegetni.  Nem a véleménykülönbség a lényeg, hanem az ahogy a különbözőségeinkkel egymás felé tudunk fordulni. Nem a spiritualitás fogja elválasztani őt az emberektől, és nem is az fogja összekötni feltétlenül, hanem az elfogadás képessége.  

 
Korábban édesapjával volt nehéz  a kapcsolata, nem igazán értették meg egymást, de az utóbbi években közelebb kerültek egymáshoz. Most viszont az édesanyjával vannak folyamatos nézeteltérései.  Úgy érzi, mintha külön világban élnének, mintha az anyja mindig csak felügyelné, de igazán nem hallaná meg őt. Egyébként is úgy érzi: bárhol legyen is, bárkivel legyen is – mindig csak második opció. 

Elindul a játék a szőnyegen eleinte nem is érti, mi történik. De valami mégis hívja egy szerepre. Belép a játékba. És ekkor lassan kibontakozik a történet: anya, tesó, és ő maga. 

A jelenetek váltakoznak: közeledés és távolodás. Az anyukája hol követi őt a szőnyegen, hol megáll, távolról nézi, de nem közeledik. Néha, amikor ő végre jelezné, hogy szeretné a kapcsolódást, az édesanyja az öccséhez fordul – amit  ő árulásként él meg. 
A veszekedés elkerülhetetlen. 
De az utolsó szó mindig az anyjáé. 
És ő – Indi– nem tudja áttörni ezt a falat. 
Mindig egy lépéssel a csúcspont előtt meghátrál. 
 

De a szőnyegen valami megváltozik. 

A játék során meglátja édesanyja tehetetlenségét. 
Látja, hogy az édesanyja szereti , – de  ezt nem tudja hogyan kimutatni. Ugyanakkor nem érti, hogy változott meg a lánya.  
Látja, hogy az anyukája is fél: attól, hogy megromlik a kapcsolatuk, attól, hogy eltávolodnak egymástól. 
És megérzi, hogy  az édesanyja is ugyanúgy keresi a megfelelő utat, a kapcsolatot, csak ő is bizonytalan, fél, hogy hibázik. 

Indi megérti,  ő éppen egy leválási folyamat közepén van már nem kamasz, de nem is felnőtt. 
Most tanulja, mit jelent fiatal felnőttként kilépni a családi fészekből – nem elszakadva, nem haragból, hanem szabadságból. 

Lassan kirajzolódik: nem a végleges  elszakadásra vágyik, hanem arra, hogy megtarthassa a kapcsolatot is – de szabad legyen 
Szeretne az édesanyjával érzelmileg továbbra is  kapcsolódni – de közben a saját függetlenségét is meg akarja élni. 

Azt is látja: amikor az anyja a testvéréhez fordul, az nem azért van, hogy őt bántsa. 
Az anyja saját magát próbálja megnyugtatni: ha a kisebbikkel rendben van a kapcsolat, akkor” talán még jó anya vagyok, és nem rontottam el mindent”. 

Indi rálát öccse  helyzetére is, akivel nagyon szertetteljes a viszonya, és a szíve majd megszakad a kétségektől, hogy ez megváltozhat. Viszont már latja,  annak idején, amikor ő 5 évvel fiatalabb volt , mint most Levi, ő sem lázadt még. Elfogadta a családi szabályokat. És érzi az útkeresésétől a testvéri viszony nem fog megromlani. Az hogy ez mennyire fontos fontos neki könnyekközt mondja el öccsének a szőnyegen.  
Telnek az évek, és neki  most, ebben a fiatal felnőtt korszakban muszáj kitapasztalni a saját útját. 

A játékban végre szavakba tudja önteni vágyait. Elérzékenyül, lassan pergő  könnyek közt el  is tudja mondani, édesanyjának amit valójában szeretne:  

„Szükségem van az érzelmi támogatásodra, de ki is akarom próbálni magam. Szükségem van rád, de szabadságra is vágyom.” 

Azt is megérzi: amíg  a leválás folyamatában újra meg újra visszafordul a csúcspont előtt, akkor saját maga előtt is megbukik, így csak  vesztes, azaz második marad. 
Csak akkor válik elsővé – saját életében, saját világában, ha győztesként vívja meg a csatát,  –, ha végigmegy ezen a folyamaton, és átviszi a döntést. 

Amikor ezt megfogalmazza,  ismét könnyek törnek fel benne. Mert milyen nehéz is ez , magáért azokkal kell csatázni akiket a legjobban szeret, akikre egyébként továbbra is nagy szüksége van.  
Könnyek, amiket eddig magába fojtott. 
Könnyek, amik most már nem a fájdalmat, hanem a felszabadulást hozzák. 

Az arcára nyugalom, mosoly költözik. 
Már tudja: hogy ez a feszültség az édesanyjával ugyan elkerülhetetlen, de fontos megvívni. 
Nem ellene küzd – hanem magáért. 

Végre  érzi, hogy képes lesz megélni a szabadságát anélkül, hogy elszakadna. 
Képes megosztani az érzéseit, kérni is tud, ha kell. 
Látja azt is, hogy az ő világa most épül, ő építi.  
Mostantól saját maga lesz az első – saját magának. Eddig ezt szüleiktől kapták megtestvérével, de ha kilép a világba ezt magával kell vinni, ha nem úgy lép ki hogy az első, akkor bárki maga mögé tudja majd sorolni, és ez nem lenne jó.  

Ez az önmaga iránti szeretet és tisztelet, teremti meg a többiek helyét az életében. Így azoknak az embereknek lesz helye a jövőben mellette , akik ezt a belül megszületett új rendet tiszteletben tartják. Mert szeretik.  

A szőnyegen végül nem marad más, csak csendes megértés, ölelés.. 
A gyulladt mandulák képe elhalványul – ahogy a lélek is megnyugszik. 
Indi tudja: ez csak az első lépés. 
De most már nem fél továbbmenni. Most már tudja, hová tart.  

  A SzomatoDráma játékok során a testi tünetek – mint például a visszatérő mandulagyulladás – mögött rejtőző érzelmi folyamatokra láthatvá válnak. A leválás, a fiatal felnőtté válás, az érzelmi kapcsolódás és a saját helyünk megtalálása mind-mind olyan élethelyzetek, amelyekben a játék gyógyító felismeréseket hozhat. Ha szeretnéd tisztábban látni az életed, döntést hozni önmagad mellett, és megengedni az érzelmek szabad áramlását, tarts velünk egy SzomatoDráma napon! 🌿