Kiégés

1. rész 

A KIÉGÉST… TEKINTHETED MINT ÚJ ESÉLYT, EGY VALÓBAN JÓ ÉLETRE 

Valami már nem jó. Csak nem tudod pontosan megfogalmazni. 
Kimerült vagy, lehangolt, vagy épp már teljesen üres. 
Ez az írás neked szól, ha úgy érzed, túl sok lett minden, és túl kevés maradt belőled. 
Nézzük meg együtt  mi van mögötte – és mi lehet(ett) előtted. 

Már padlón vagy? 
Vagy még kapaszkodsz abba, ami úgysem tart meg? 
Ha már ott vagy, ahol nincs tovább, ez a poszt neked szól. 
Nem ítél, nem okoskodik – csak segít megérteni, hogyan jutottál ide, és hogyan indulhatsz el onnan, ahol most vagy. 

Mi van az életedben? 
Ugyan te választottad a munkád, az életed, a családod, de elbillennek a dolgok. 
Sokat dolgozol, felületesen vagy jelen az életedben, vagy épp túl intenzíven vagy ott mindenhol… Előbb-utóbb észreveszed, hogy ugyan leterhelt vagy, de már nem vagy jelen a saját életedben. 
Mintha nem is te választottad volna, amit és ahogyan csinálsz… És nem érted. 

Van, hogy az életed több területén is egyszerre, vagy egymás után süllyed el a motiváció. Terheled túl magad, illetve kényszeríted bele magad olyan helyzetbe, ami szerinted nem megváltoztatható – vagy nem most. 
Aztán az élet kiköveteli a magáét. 

Fizikailag kidőlsz, mint egy végelgyengülés. 
Lelkileg összeomlasz, csak sírsz. A tested felmondja a szolgálatot, egyik betegségből a másikba esel, elmehet a látásod is, hallásod is. 
Szürkeség, lehangoltság, üresség, erőtlenség. 
Olyan, mintha testileg-lelkileg levettek volna a töltőről. 

A kiégés nem jön egyik pillanatról a másikra. 
Rengeteg jele van, csak nem veszed figyelembe. Egyiket söpröd a másik után félre, mert mindig van rá valami jó okod. 

Van, aki akár már orvosi diagnózissal a kezében is értetlenül szemléli a helyzetét, mintha semmi köze nem lenne ahhoz, hogy ide jutott. Csak értetlenkedik: 
– Hogy mi van most? Ki és mi az oka ennek? 
És azonnal ki kell ebből jutni – persze úgy, hogy sok mindenen ne kelljen változtatni. 

Ez most nem fog menni. 
Pont ez juttatott ide. 
Nem figyeltél az intő jelekre, és nem változtattál. 

A kiégés amellett, hogy most nagyon rossz neked, nagyon nagy lehetőséget is ad arra, hogy ránézz az életedre. 
De ehhez sokszor az „igen, tudom”, „igen, értem” – nem elég. 

Ahhoz, hogy végre jó irányba menj, azokat a belső mozgatóidat kell megtalálni, amit nem ismersz fel könnyedén. 
Amire azt mondod: 
– Én ilyen vagyok, mindig ilyen voltam… 
Ha ezek megváltoznának, nekem nem lenne komfortos. 

Nehéz szembesülni azzal, hogy sok olyan dolgot az életünkben nem is azért választunk, mert az jót tesz nekünk… hanem azért, mert úgy érezzük: akkor nem történhet meg az a dolog, amitől a legjobban tartunk. 

Többet vállalunk, nem is a pénzért – hanem az elismerésért. 
Otthon is megteszel sok mindent, sokszor nem is kérik – ugyanebből az indíttatásból. 
Szeretnél előbbre jutni a karrieredben, de nem teszel érte lépéseket, mert félsz a megmérettetéstől, a visszautasítástól. 
A legjobb pozícióban vagy – csak nem abban a szektorban, amiben ki tudnál teljesedni. 

A kiégés nem a gyengeség jele. 
Sokkal inkább annak a belső bölcsességnek a hangja, ami régóta próbálja felhívni a figyelmed: 
nem jó irányba mész. 
És ha már megálltál, használd ezt arra, hogy végre magadra nézz – tisztábban, mélyebben, őszintébben. 

2. rész 

Amikor a tested beszélni kezd – és neked már muszáj meghallani  

Sokáig tűrünk. A testünk, a lelkünk is bírja – egészen addig, amíg már nem lehet elnyomni. 
Ez a rész arról szól, hogyan szól hozzád a tested és a lelked, ha letértél az utadról. 
És hogyan találhatod meg újra azt az irányt, ami valóban neked való. 

És akkor nem beszéltünk arról, ha az életed területei nem töltik egymást – az is okozhat ilyen tüneteket. 
Lehet, hogy a családban vállalod túl magad, vagy épp nem mersz nyitni a kapcsolatok felé, és ez annyira rányomja a bélyegét az életedre, hogy végül a munkában csúcsosodik ki. 
Mert ott engeded meg, hogy szembesülj azzal, hogy valami nincs rendben. 

A család szent, tabu – ott „minden rendben”. 

A tested-lelked jelei sokfélék. 
Szájzár, fogcsikorgatás, fájó rágóízületek, gerincsérv, hátfájás. 
Szúr a szíved, szorít a mellkasod, fáj a fejed. 
Emésztési panaszaid vannak. Puffadás, görcs, hasfájás. 
És aztán jön a gyógyszer. A gyors megoldás. 

Mindenhol ez a hangulat: 
„Kezelje stressz okozta emésztőszervi problémáit, élvezze az ünnepeket felszabadultan!” 

Ott áll fekete-fehéren: a stressz az ok. 
De azt már nem írja, hogy a stressz mögötti életet kellene átrendezni. 

És itt jön be az igazi felelősség. 

Mi magyarok szeretjük feszegetni a határokat. Keresni a hibást, sajnálni magunkat, és legkevésbé szeretünk megmozdulni. 
Csak ha már muszáj. 

A kiégés pont ez a muszáj-faktor. 

Igaz, ez nem 10 perc, mint a fájdalomcsillapító vagy az emésztést segítő kapszula. 
De ha felelősségteljesek lennénk magunkért, elindulnánk befelé – beszélgetni magunkkal. 

És akkor kezd el megszólalni a lelked is. 

Fogysz vagy hízol. 
Alvászavarok, sírhatnék, vagy érzéketlenség. 
Világfájdalom, kimerültség, apátia. 
Semmihez nincs kedved. 

Van, hogy még nem jelez a tested, de gondolataidban már ott motoszkál: 
– Nem ezt akarom. Ez sok lesz. Muszáj kibírni. Kell a pénz. Nem tudom mi lenne a jó… 

És ezek mennek a szőnyeg alá. 
Aztán mikor már magas a kupac, megbotlasz és arcra esel. 

Az orvos kiír, pszichológushoz küldenek. 
De a 10 perces beszélgetés, masszázs, hangulatjavító – nem mindig hozza meg, amit szeretnél. 
Új munka, új város segíthet… egy darabig. 

De ha nem tárja fel senki az egyéni utadat, a valódi okokat, a mélyebb összefüggéseket – újra ott leszel. Ez csak idő kérdése. 

✨ A kiégés nem betegség. Egy figyelmeztetés. Egy esély. 

Nem működik már a tested-lelked együtt veled. 
Mert nem akar részt venni a rossz életprojektedben. 
És ezt komolyan kell venni. 

Egy jó kísérő objektív. Nem akar megvédeni attól, amivel szembesülnöd kell. 
De nem ítél, és rád szabja a módszert, ami segít kimászni a gödörből. 

Mert lehet, hogy eltértél – de vissza lehet találni. 

És amikor a homlokodra csapsz, jön az AHA-pillanat. 
Kisirhatod magad, fellélegzel, és végre elindulsz. 
Lépésről-lépésre visszaszerzed az erődet, 
kitisztul a kép, 
átrendezed az életed, 
és visszakapod önmagad. 

Ha elkezdesz figyelni a jelekre, és megérteni, miért jutottál oda, ahol most vagy – 
akkor meg tudod írni a történeted új fejezetét is. 
Mert az energia visszajön. Az öröm visszajön. 
És ami a legfontosabb: te is visszatérsz magadhoz.