Elég jó vagyok? – Kedves Testem 

Miért érzed sokszor úgy, hogy nem vagy elég jó?

Mert elszakadtál attól, aki igazán vagy – a tested bölcsességétől. 

Lehet, hogy néha egy apró megjegyzés, egy elmaradt mosoly vagy egy hideg pillantás napokra a földre küld. 
Lehet, hogy sokszor mások véleményében keresed azt a visszaigazolást, amit belül nem érzel biztosnak. 
Ez nem a te hibád – egyszerűen senki nem tanított meg arra, hogyan építs szeretetteljes kapcsolatot saját magaddal, elsősorban a testeddel. 
De jó hírem van: amit most hiányként érzel, az nem végleges. 
Ebben az írásban segítek megérteni, honnan fakad ez az űr, és hogyan találhatsz haza önmagadhoz – a nőhöz, aki már most is elég jó. 

Nézzük csak… 

🌺 Ha egyedülálló nő vagy, és te sem bízol abban, hogy tetszel majd a kiszemelt férfinek, félsz a csalódástól – főleg testi adottságaid miatt aggodalmaskodsz –, ezért egyáltalán nem, vagy csak ritkán szánod rá magad az ismerkedésre. 
De közben rettegsz attól, hogy egyedül maradsz… 

🌺 Kapcsolatban élő nőként állandó, napi többszöri visszajelzésre van szükséged, hogy csinos vagy, és jó veled lenni. 
Amikor ezt megkapod, boldog, kedves társ vagy. 
Ha viszont elmaradnak a dicséretek, kiborulsz, patáliát csapsz. 
Ezzel a viselkedéseddel lassan elüldözöd a párod magadtól, végül a kapcsolatotok széthullik. 
Ekkor nyugtázod: „na ugye, jól éreztem… neki sem voltam elég.” 

⏺ Mit teszel, hogy több figyelmet kapj? 

– Mindig csinálsz valamit, hogy magad fontosnak tudd, és ezért dicséretet vársz. 
– Folyamatosan arra figyelsz, hogy a legjobb formádban legyél, és várod is a bókokat. 
– Állandóan monitorozol: keresed, hogy rendben van-e minden, nincsenek-e jelek arra, hogy nem lennél annyira fontos. 

⏺ Bármennyire is próbálkozol, nem tudsz megnyugodni, nem kapod meg azt az elismerést, amit igazán szeretnél. 

Azért hibásak ezek a törekvéseid, mert amíg a megerősítést kívülről várod, 
nem fogsz több magabiztosságra szert tenni. 

⏺ Hol romlottak el a dolgok? 

➡️ Nagyon fontos életünk kezdeti időszaka, amikor még teljesen ki voltunk szolgáltatva annak, aki ellátott bennünket. 
Ha elég jó ellátást kaptunk, az megalapozta, hogy fontosak vagyunk, és ez később magabiztossá tett bennünket. 

Az elég jó ellátás azt jelentette, hogy igényeink szerint, amikor sírtunk, minél hamarabb megkaptuk azt, amire szükségünk volt: peluscsere, enni, inni, vagy csak felvenni, ringatni – és mindezt nem feladatként, hanem szeretetteljes odafordulással tették. 

Ha ebben az ellátásban kisebb-nagyobb zavarok jelentkeztek – sokszor rövidebb vagy hosszabb ideig késett a válasz –, akkor már bizonytalanságot érezhettünk. 

Abban a korban még nem kritizáltuk az anyukánkat. Megpróbáltunk rájönni, mi lenne a jó stratégia: 
Sokat sírtunk, amíg nem jött, és a végén már akkor is, ha megérkezett, mert féltünk, hogy újra el fog tűnni. 

Ez a stratégia ugyanaz, amit most is csinálsz. 
Folyamatos visszajelzésre van szükséged, de hiába kapod meg – rövid időn belül újra követeled, mert félsz, hogy elveszíted. 

⏺ Később a környezetünk további, különböző értékeléseket közvetített felénk a női testtel kapcsolatban. 

▶️ Ez kezdődött a dicséretekkel, kritikákkal. 
Megtanultuk másokhoz, régi önmagunkhoz, és elérhetetlen ideálokhoz mérni magunkat. 

▶️ Fontos tudni, hogy a káros, kritizáló minták a tudatalattinkba akkor is beépültek, 
ha bennünket sosem kritizáltak, és szüleink támogatóak voltak. 

Elég, ha hallottuk, hogy másokat bántanak a külsejük miatt – például: 
„elöl deszka, hátul léc”, „lokátor fülű”, „orra, mint a bazilika kilincs”, „pókharapó fogú”… 

A szomszédasszonynak túl nagy a feneke, vagy a pálcikaalkat nem vonzó. 
A népi bölcsességek, mint a „keskeny csípővel nehéz szülni”, vagy „kis mellekkel nem lehet szoptatni”, 
szégyenérzetet kelthetnek, még ha nem is rólunk szólnak. 

Ha sokszor halljuk ezeket, a testünkkel kapcsolatos szégyen és bizonytalanság alakulhat ki bennünk. 

▶️ A társadalmi nyomás, hogy tökéletes testtel és örök fiatalsággal rendelkezzünk, 
állandó önkritikához vezet, ami rombolja önértékelésünket. 

Az önértékelésünk pedig meghatározza az egész életünket: 
mire tartjuk magunkat képesnek és érdemesnek, 
mennyire állunk ki magunkért. 

Ez pedig attól függ, mennyire tudjuk elfogadni és szeretni önmagunkat – úgy, ahogy vagyunk. 

⏺ Hogyan tudjuk akkor helyreállítani a viszonyt a testünkkel, hogy megerősödhessen az önbizalmunk? 

🚫 Önbizalom-építő tréningekkel, könyvekkel bizonyos fokig bárki el tud indulni az önszeretet, önelfogadás útján – leginkább a megértésig. 
Az elfogadás hamis ideája általában addig szokott működni, amíg a következő kellemetlen szituációban el nem önt a szégyen. 

Mert ezek a módszerek csak a felszínen tesznek rendet – a probléma gyökeréhez nem érnek el, 
és a szégyen ismét előjön egy érzékeny élethelyzetben. 

✅ Olyan módszerre van szükség, ami végérvényes változást hoz. 

Mivel a sérüléseid kapcsolatokban keletkeztek, ott is kell helyreállítani azokat – 
de nem a való világban, hanem a lelkedben, mert ezek ott okoznak most konfliktusokat. 

A mély lelki sérüléseket – a bevésődött mintákat – 
csak védett, támogató környezetben, segítő kíséretében és vezetésével lehet feldolgozni. 

💚 A mély lelki munka teret ad annak is, hogy biztonságos közegben meg tudd élni, milyen érzés az, 
amikor fontos vagy, elfogadnak, és gondoskodnak rólad. 

💚 A kezelések hatására megszűnik a testeddel kapcsolatos elégedetlenség, szégyenérzet. 
Rájössz, hogy jó a testedben lenni, megérted és elfogadod magad. 

💚 Megszűnnek benned a bizonytalanság és a szégyen okozta feszültségek. 
Így már lesz bátorságod ismerkedni, mert ha nem tetszetek egymásnak, 
azt nem éled meg minősítésként. 

💚 A párkapcsolatod kiegyensúlyozottabb lesz, 
mentes a számodra is elkeserítő feszültséget okozó „hisztiktől”. 
Már nincs szükséged folyamatos visszajelzésre ahhoz, hogy úgy érezd: szerethető vagy. 

Ha belevágsz ebbe a mély lelki munkába, az önelfogadás által nőként kiteljesedettebbé válsz, 
és bármely életszakaszban képes leszel a legjobb, legboldogabb önmagadként élni. 

A külső megerősítés csak akkor válik valódi erőforrássá, ha belül már tudod: elég vagy. 
Amíg ezt kívül keresed, mindig újra és újra csalódni fogsz – magadban, másokban, a világban. 
De ha megérted a gyökerét, és elkezded felépíteni azt a szeretetteljes kapcsolatot önmagaddal, ami mindig is hiányzott, 
akkor végre megtapasztalhatod, milyen érzés, amikor nem kell már bizonyítani – csak lenni. 
És ez az igazi szabadság.